Őszinte vagy hazug életet?

„Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek?” (Jakab 3,13)

Ezt a prédikációt tegnap mondtam el. Ma szeretettel ajánlom olvasásra, elmélkedésre. S. 

Fontos az önbecsülésed? Fonots az, hogy értékesnek érezd magad? Akkor jól fontold meg mit válaszolsz a kérdésre, amelyet Jakab apostol feltesz, mert ha nem jól válaszolsz, akkor leértékeled magad. Jakab igen embertisztelő, ezért a kérdést annyira pozitívan teszi fel, hogy gondolkodás nélkül vágjuk rá: Én bölcs vagyok és én értelmes vagyok. Többek között ezért is el foglalkoznunk kell vele, ezért érdemes részletesebben belemélyedni a válaszadásba.

Miért érdekelhet az bárkit is ma közületek, hogy értelmesnek mondatik-e?

Először is azért mert erre kötelez unitárius vallási hagyományunk. Idézek egy versből, egy elégiából, amelyet egyházalapító püspökünk Dávid Ferenc dévai várfogsága idején szerzett:

„Nem, nem, ilyen káromló szót nem szól soha ajkam: Szárnyad van, lelkem, meg ne tagadd magadat.Vak misztériumok nem bántanak. Föl, föl a fővel!Érted eped lelkem, érted eped csak: igaz!
Ez az én vétkem. (Bámulsz, ugy-e rajta, utókor?)Vértanuságra ezért megy fiad, égi Atyám.Jaj, véget mikor ér ez a sok rút vakhit a földön,Szét mikor oszlik már ennyi sivár babona.”

Az unitárius káté azt tanítja, hogy az értelem a hit lámpása. Ha nem vakhitet, babonaságot akarunk akkor az értelmünket is csíszolni kell.

Második érvemet szintén unitárius örökségünkből merítettem. Ralph Waldo Emerson 19. századi amerikai unitárius költő, esszéista és előadó írta: „A siker titka a világot mozgató törvények szigorú tisztelete, és mivel ezek az értelem és az erkölcs törvényei, ez azt jelenti, hogy engedelmeskednünk kell az értelem és erkölcs szavának.” Eszerint, ha sikereses emberek akarunk lenni szintén csíszolni kell az értelmünket.

Miért érdekelhet bárkit is ma közületek, hogy bölcsnek mondatik-e?

Erre csupán egyetlen érvben válaszolok, amelyet Pál apostoltól kölcsönöztem: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt” (Ef 5,17). Amennyiben a bölcsesség azt jelenti, hogy ésszerűen, meggondoltan és hasznosan éljük az életünket, akkor bizony roppant, sőt rendkívüli módon fontos az, hogy bölcsnek neveztetünk-e.

HA VAKHIT ÉS BABONASÁG NÉLKÜL, ÉSSZERŰEN, MEGGONDOLTAN ÉS HASZNOSAN EGY SIKERES ÉLETET KÍVÁNUNK MAGUNKNAK, AKKOR BIZONY TÖRÖDNÜNK KELL AZ ÉRTELEMMEL ÉS GONDOZNI KELL BÖLCSSSÉGÜNKET.

Az ember, aki életét értelmesen és bölcsen éli mindent bölcs szelídséggel tesz és ezt életpéldákkal is tudja szemléltetni. (Jakab 3, 13) Jakab a jézusi vonalon halad tovább. Unitáriusok vagyunk és hitünk egyik lényegét a Jézus-követésben határozzuk meg. Gondolkodjunk így most Jézus hívásáról: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” (Mt 11,29) Ez a tanítói hívó mondat kulcs a bölcs élethez. Ahhoz, hogy bölcs szelídséggel tegyük dolgunkat. Mielőtt azonban ez a kulcs képes lesz arra, hogy kinyissa a bölcs és értelmes élet kapuját akadályokon kell átküzdenetek magatokat. Legnagyobb akadály az ELŐÍTÉLET, amely sablonokban dobozol mindent a fejünkben. Bizonyára ismertek ilyen sablonokat: a német pontos, az angol mogorva, az amerikai vigyorgó, a magyar pesszimista, az olasz vidám...

A szőke nő boldogan újságolja a barátnőjének:- Ezzel a gáztűzhellyel jó vásárt csináltam! Három hete gyújtottam meg a lángot, és még most is ég!

Ez is egy sablon, amely elhiteti az értelemmel, hogy minden szőke nő buta. Amikor szőke nőt látunk ez a sablon hirtelen kiugrik és a tudatban lenyomja az OK gombot.

A nőknél és a sablonoknál maradva, ugyanennek az előítéletes gondolkodásnak köszönhetően fél évszázaddal ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy nő tanítson az iskolában. Most az oktatók / tanítók nagy része nő. 20 évvel ezelőtt még mindenki megdöbbent a női lelkészeken. Ma már megszokott a jelenlétük, de még most is meg kell küzdeniük a sablonokkal, az előítéletekkel.

Bölcs és értelmes az, aki bölcs szelídséggel éli az életet. Az előítéletek, a sablonok miatt van az, hogy m a mindent meg akartok tanítani a gyermekeiteknek, unokátoknak és magatoknak csak ezt nem. Ha arra kérek ma bárkit, hogy írja körül a szelídséget vagy az alázatot, akkor egy térdeplő, mindenkihez kedves, nem mondom az igazságot, hogy ne bántsalak, engedelmes, puhány, ki- és felhasználható embert rajzolnak meg, akibe mindenki beletörülheti a lábát. Állítólag ilyen a szelíd ember, aki képtelen érvényesülni egy olyan világban, ahol „ember embernek farkasa.” Mivel a vallás különösen foglalkozik a szelídséggel, ezért a vallásos, hívő, templombajáró ember sablonképe is ilyen lesz. Egy idézet szerint: „A vallásosság szimptómája a szolgalelkűségnek, az önállótlanságnak, a megvezethetőségnek.” (Szigeti Sándor)

AZ ELŐÍTÉLET EGY OLYAN AKADÁLY, AMELY A TUDATUNKBAN MINDENT SABLONSZERŰEN DOBOZOL. AZ ELŐÍTÉLET, A SZTEREOTÍPIA DOBOZÁBAN A SZELÍD EMBER SZOLGALELKŰ, ÖNÁLLÓTLAN ÉS MEGVEZETHETŐ. VESZTES.

Mielőtt engednétek, hogy ilyen előítéletek befolyásolják azt, hogy bölcs szelídséggel kívánjátok-e eélni az életet, vagy nem újra figyelmetekbe ajánlom Jézust. „Szelíd vagyok és alázatos szívű” - mondja Jézus és ez már az ő korában is nagy áttörés volt. Különlegességnek számított. A sablonok széttörésének. A vesztes, szolgalelkű és önállótlan ember szterotípiájának, sablonjának más arcát is megláthatjátok:

• Jézusban a bölcs szelídségnek azt az arcát is láthathatjátok, amikor erőtelyesen lép fel ls minden további nélkül felforgatja a kufárok asztalait a jeruzsálemi templomban.
• Jézusban a bölcs szelídségnek azt az arcát is láthatjátok, amely kendőzetlenül mondja ki az igazságot. Csak olvassátok el a Mt 11, 20 – 25részt.

Ugrok most egy nagyot és egy kortárs embertől, tanítótól idézek egy magyarázatot arra, hogy mit jelent szelíden, Jézus szellemében, a szeretet erejével élni az életet: Végül pedig, (...), el kell felejtenünk azt, amit én a szelídség mítoszának nevezek. Gyakorlatilag ugyanis az egész világon igen erősen él az a meggyőződés, amely a szelídséget a gyengeséggel, a lassúsággal és a fegyelem hiányával tekinti egyenlőnek. (...) Hatásosan és következetesen , újra meg újra sikeresen bizonyítom be azt a rendkívül izgalmas elvet, hogy a szelídség, ha gondosan megfontolt, a másik lény nyelvéhez igazított lépések sorozatának formájában nyilvánul meg éppen ellentétes a gyengeséggel. (...) A világban a szelídség az igazi erő, nem afenyegetés vagy az ostor.” (Monty Roberts: Lovak és emberek)

A BÖLCS SZELÍDSÉGGEL MEGÉLT ÉLETBEN ERŐ VAN. A SZELÍDSÉG EREJÉVEL ÉLŐ EMBER SZÜKSÉG ESETÉN KENDŐZETLENÜL KIMONDJA AZ IGAZSÁGOT, ÉS HA KELL ERŐTELYESEN LÉP FEL. A SZELÍDSÉG EREJÉVEL ÉLŐ EMBER KÉPES TISZTELETBEN TARTANI A MÁSIK EMBERT ÉS IGYEKSZIK AZON A NYELVEN MEGSZÓLALNI, AMELYET A MÁSIK IS ÉRT ÉS BESZÉL. A SZELÍDSÉG EREJÉVŐL ÉLŐ EMBER NEM ESZTELENÜL, HANEM GONDOS MEGFONTOLTSÁGGAL CSELEKSZIK. A BÖLCS SZELÍDSÉGGEL MEGÉLT ÉLET ÉPP EZÉRT ÉRTELMES IS.

Azzal indítottam e mai prédikációt, hogy bebizonyítottam nektek annak fontosságát, hogy bölcsességre és értelemre törekedjetek és sikeres életetek legyen. A sikeres élet ellentéteként bemutattam, hogy a szelíd bölcsességgel alakított életet a sablonszerű gondolkodás vesztesnek tartja. Az ellentétből végigvezettelek egy úton, amelyen példákkal bizonyítottam, hogy a bölcs szelídséggel megélt élet tele van erővel és értelemmel. Befejezésként a bölcsességnek olyan jellemzőit mutatom be, amelyek elsajátítása szelíd és példaértékű életet biztosít. Jakab apostol ezeket a jellemzőket fölülről való bölcsességnek nevezi. Több bibliafordítás összehasonlításával mutatom be e jellemzőket: ártatlan tisztaság; békeszeretet; szerénység; engedékeny jóravalóság; irgalmasság; jó gyümölcsökkel való teljesség; részhajlás, kérkedés és kételkedés nélküliség; alakoskodás és képmutatás nélküli élet. Ezek gyakorlásával élhetünk őszinte életet. Ezek őríznek meg a háborúságtól, a zűrzavartól, viszálytól és civakodástól, a dicsekvéstől, az irigységtől és a rossz cselekedetektől. A hazug élettől.